,,Csinálj olyat, hogy másnap szégyelld…?”

„Addig jó, amíg nem te vagy a szülő” – tört fel egy biztonsági őrből a szívsajdulás, miközben a Campus Fesztivál kijáratánál a földön stabil oldalfekvésben az „óráját nagyon közelről vizsgáló” koszos lábú, kissé félrecsúszott, pink bikinifelsős lányra téved a tekintete arról a fiúbandáról, akik trágár szavakkal tűzdelve ordítják összekapaszkodva a „nézését meg a járását”. Horváth Borbála írása.

– Hát az attól függ – törne fel belőlem, ha nem sietnék egy rég várt koncertre, és lenne kedvem, időm vitába szállni. Ezeket a fiatalokat nem a rendezvény tette ilyenné, maguk engedték meg maguknak a szinttévesztést. S ha már így alakult, el a törött pálcákkal a fejük felől! Kedves kődobók, tegye fel a kezét, aki még sosem! A legfontosabb tudatosítani bennük, csak megbízható barátok jelenlétében történhet meg hasonló nagyon ritkán, vagy ha elpárologtak az ivócimborák, akkor ne a szégyen akadályozza meg őket abban, hogy felhívják a nagytesót, szülőt, keresztanyát… A Campus orcáján ez csak egy kisebb árnyékos rész, s arról sem tehet. Mosolyát inkább rengeteg őrületes zenei, közösségi és kulturális élmény színesíti. Széttett lábú lánnyal ugyan találkoztam. Egy költővel szemben feküdt. A Kulter-sátorban. Babzsákon. Ruhában. És hagyta, hogy magukévá tegyék a lélekemelő gondolatok.

- Horváth Borbála -

A Campus Fesztivállal foglalkozó további cikkeinket itt találja.