Elfeledett hagyomány éledt újjá Hajdúböszörményben - fotókkal, videóval

Élőzene mellett rotyogtak a bográcsokban az ételek május elsején a Hajdúböszörményhez tartozó Zrínyi szőlőskertben, ahol lelkes gazdák egy elfeledett hagyományt, közösségi programot élesztettek újra: a Zöldgyűlést.

A hajdúböszörményi kertkultúra, a szőlőskertek története egészen az 1700-as évek első felére nyúlik vissza, ekkor indultak a telepítések a löszös, homokos talajú területeken, védve a település környékét jellemző értékes, fekete termőföldeket. Erről Nagy Zsolt, a Hajdúsági Múzeum történésze mesélt a Zöldgyűlésen, aki hozzátette, hogy a gyűlésnek helyet adó Zrínyi szőlőskert az utolsók egyike volt, amelyet 1907 körül telepítettek. Megtudtuk, Hajdúböszörmény környékén egykoron 18-20 szőlőskert volt fellelhető, mára csak néhány olyan terület maradt, amely nemcsak nevében őrzi egykori funkcióját, hanem valós szőlőtermesztés zajlik egy-egy portán. Annak ellenére, hogy 1894 és 1949 között hegyközségbe szerveződve működtek a böszörményi szőlőskertek, továbbá a nagy filoxéra-járvány idején bizonyítottak az itt található szőlőskertek, mivel a nagy kvarctartalmú homokos talaj immunissá tette az itteni növényeket a betegségtől. Ebben az időben fel is értékelődtek a hajdúsági szőlők, szőlészetek.

Mi is az a Zöldgyűlés?

Erről már a kerttulajdonosokkal, a Zöldgyűlés kezdeményezőivel beszélgettünk, akik egyetértettek abban, hogy legalább húsz éve nem volt ilyen összejövetel Hajdúböszörményben, holott minden adott lenne ahhoz, hogy a helyiek csodás környezetben, valódi közösségként ünnepeljenek együtt.

– Gyerekként és gazdaként is többször részt vettem ezeken az afféle tavaszköszöntő örömünnepeken – idézte fel Láda Antal, aki már 65 éve jár ki a szőlőbe és szívügyének tekinti a szőlőkultúrát. Elmondta, a szőlőskerti munkáknak tavasszal mindig is volt egy nehéz fázisa, a nyitás, a metszés, a karózás, amelyet pár hét szünet követett az újabb tennivalók előtt. A Zöldgyűléseket rendszerint ekkor tartották, májusban, amelynek volt egy úgymond hivatalos része, amelyen a hegyközségek tisztségviselői beszámolót tartottak, miközben hatalmas üstökben rotyogott már a marhapörkölt. Ezt délben közösen elfogyasztották, majd következett az estig tartó mulatozás, amelyen jó pár szerelem szökkent szárba az idők során – ez már abban az időkben is sokkal inkább szólt a közösségekről, mint a termelési beszámolóról – jegyezte meg.

– Ezt az alulról szerveződő összejövetelt, hagyományt a közösségek életben tartása miatt éreztük fontosnak, mert minden bizonnyal az utolsó olyan nemzedék vagyunk, akik még értéket találunk ebben – csatlakozott a beszélgetésbe Uzonyi Zoltán, a gyűlés kezdeményezője. – A nyugalom szigete ez itt Hajdúböszörmény körül, nem kell órákat autóznunk ahhoz, hogy közel kerüljünk a természethez, lenyűgöző állat- és növényvilág veszi körül a szőlőskerteket, arról nem is beszélve, hogy nem kell ahhoz túllátogatott tömegrendezvényekre mennünk, hogy jól szórakozzunk, hiszen olyan gazdákkal és családtagjaikkal tölthetünk időt, akikkel a mindennapokban is szívesen beszélgetünk, szomszédolunk – mondta el. 

Abban minden gazda egyetértett, hogy korábban rangot jelentett, ha valakinek szőlőskertje volt, nem is nagyon akadt olyan böszörményi, akinek ne lett volna valamekkora területe. Ezt alátámasztva Nagy Gábor gazdálkodó egy igazi ritkaságot, egy csőszkönyvet mutatott, amelyben tételesen szerepeltek a szőlőskertek tulajdonosai, illetve az összegek, amelyek befizetésre vártak.

Mára azonban kevés aktív porta maradt, amely nemcsak a nevében, hanem funkciójában is szőlőskert maradt, holott egykoron szégyenben maradt volna az a gazda, aki egy-egy téli kártyapartira nem a saját borából kínált egy kancsóval.

– Kialakult egy kiváló közösség, nem vagyunk sokan ugyan, de több szőlőskertből is érkeztek gazdák a Zöldgyűlésre, amely azt bizonyítja, hogy igenis érdemes felidézni ezeket az ünnepeket, hagyományokat. Ha úgy vesszük, utolsó Mohikánok vagyunk, de szeretnénk inkább első fecskék lenni, akik életben tartva a szőlőskerti közösségeket, megmutatjuk a mai fiataloknak is, hogy milyen szépsége, hangulata van ezeknek – zárta Uzonyi Zoltán.

Így húzták a nótát a hajdúböszörményi szőlőskertek Zöldgyűlésén: