„Meztelen állok előtted” – A férj

„Meztelen állok előtted,

Hideg van, mindenem dermedt.

Fordulj meg, nézz a szemembe!

Magamat láttam meg benned.”

Kell néhány másodperc, mire feleszmélek, hogy a telefonom csöng. Mikor állíthatta át a csengőhangomat? Biztosan tegnap, amikor nála voltam. Már vissza akartam állítani, de valahogy nem sikerül, új a készülék, és én nem tudom, hogyan csinálta, de az biztos, hogy őrülten élvezi, hogy bosszanthat.

Pedig nem így indult a dolog.

Egy könnyű kis kalandot akartam, és ő épp kapóra jött az egyik céges bulin. De mire észbe kaptam, már nyakig benne voltam.

Fel kell vennem, a nejem hív.

- Halló, itt vagyok.

- Hazaértél már? Ugye nem felejtetted el, hogy ma átjönnek Andrásék?

- Persze, hogy nem felejtettem el, itthon vagyok. Te hol vagy?

- Kicsit kések, most szóltak a szervizből, hogy kész a gyerek laptopja. Beszaladtam érte, de már úton vagyok haza. Föltennél egy kávét? Ölni tudnék egy kávéért! Vacak napom volt és még ez a vacsora…

- Persze, már készítem is, már fel is raktam, amíg hazaérsz lefő, és segítek a főzésnél is. Tudod, hogy Andrással van ez a közös projektünk, most fontos, hogy jó…

- Jó, jó persze, nem gond a főzés, csak csinálj nekem egy kávét édes… Mi az csengettek?

- Nem tudom. Megnézem. Leteszem, vezess óvatosan! Puszi.

- Jó, jó. Puszi.

Tényleg csengettek. Ki a franc lehet? Andrásék csak este jönnek. Talán valamelyik szomszéd, vagy Jehova Tanúi? Azok járnak erre állandóan, jó környék, sok a gazdag, van pénz, van bűn, van térítenivaló bőven. Az ablakhoz sétálok, kinézek az utcára. Először nem látok senkit, de aztán…

Basszus!

Ez idejött a házunkhoz! Bassza meg, most mit csináljak? A gyomrom nyilallni kezd, a mellkasom szorít. Kapkodni kezdem a levegőt.

Az agyamban cikázni kezdenek a gondolatok. Persze, tudom mit akar, jó ideje megy a célozgatás, sőt mostanában egyre nyíltabban csinálja. Istenem, miért hülyülnek meg a nők mindig?!

Pedig olyan jól indult…

Olyan édes kis nő volt, olyan kívánatos! És fiatal. Mindig tetszeni akart nekem, és ez baromi imponáló egy ötven pluszos pasasnak. Nem mondom, hogy előtte nem voltak kalandjaim, de ez más volt. De miért gondolok rá múlt időben?

Mert elszaródott az egész, azért.

Istenem, de jó volt az elején… Mintha minden pillanatban tudta volna, hogy mire vágyom, legyen az bármi extrém dolog, és azonnal meg is tette értem. Nyilván az ágyban. Hiszen a kapcsolatunk csak erre a színtérre korlátozódott, és olyan jó volt ez így. Amíg meg nem bolondult! Miért kell mindig mindent elrontani?

Egyszerűen tökéletes volt. Volt.

Hetente néhányszor eltöltöttünk pár órácskát együtt, jól éreztük magunkat és ennyi. Istenem, az illata, a bőre… Levetkőztetni olyan, mint egy édes, gyönyörű őszibarackot meghámozni, és aztán lágyan, vagy ha kedvem tartja, akkor épp vadul, teljes élvezettel beleharapni.

Beleadott mindent, hogy testileg boldoggá tegyen, és megmondom őszintén engem ez vonzott hozzá. Az, hogy nincs tabu, nincs szemérem, csak a színtiszta élvezet van, amit tálcán kínált nekem, és bármikor elvehettem. Mert le akart nyűgözni, el akart bűvölni.

Na és a verseny. Hamar rájöttem. Hogy jobb akart lenni a feleségemnél. Szebb és szexibb, de ez a koránál fogva természetesen adott. Azonban olyat akart nyújtani, amit otthon biztosan nem kapok meg.

Ez a szeretők kvintesszenciája.

A versenyszellem. Hogy legyőzzék a partnert, aki otthon várja a csalót. Talán azért, mert nincs elég önbecsülésük, nincs elég visszaigazolás? Ritka az, amikor egy szerető csak és kizárólag a szex miatt csinálja, ritka hogy „csak” az erotika miatt megy bele egy ilyen kapcsolatba. Arra ott vannak az egyéjszakás kalandok.

Itt mindig több van, valami más. Olyat akar adni, és olyat is ad, amit a konkurencia, jelen esetben otthon a feleségem, nem tud, vagy nem akar megadni. És ezért ő, a szerető tőlem csodálatot, elismerést és állandó bókokat vár.

De lássuk be, azért a legtöbbünkben maradt némi becsület. Ha nem gáz az asszony, akkor nem kezdjük el szidni, szapulni a kis ágyasunknak. Épp csak annyit panaszkodunk és sajnáltatjuk magunkat, ami még jobban feltüzeli őket, és még jobbat akarnak alakítani. És én, egészen őszintén mondom, ezt használtam ki.

Közben pedig észre sem vettem, hogy függővé tett. Mert ahogyan én értékeltem és csodáltam azt, amit nekem nyújtott, úgy én is folyton a piedesztálon álltam nála. Egy istenség voltam. A legjobb a szeretők között, a legcsodálatosabb a férfiak között, a legszeretnivalóbb az emberek között. Valljuk be, ki nem szereti a kapcsolat elején azt az őrült rózsaszín ködöt? Nos, ha szeretőd van, ez a köd szinte állandó, ha vele vagy. És szép lassan függővé válsz. Mert függővé akar tenni.

És az lettem. Függő.

Mostanában kezdtem csak feleszmélni. Egyre többször lett szemtelen, idegesítő és rosszindulatú. Végül elvetette a sulykot, szex után ott az ágyban a házasságomról kérdezgetett, szidni kezdte a feleségemet, a családi idillt gúnyolta. És akkor megértettem.

Úristen, mit is csinálok? Hová vezet ez?

Nyilván megérezte, és most tessék, itt az eredménye! Kint áll az ajtó előtt, a nejem pedig mindjárt hazaér. Isteni szerencse, hogy most lett kész az a laptop, különben…

Lám, néhány másodperc alatt mennyi minden átfut az ember agyán...

Nem akarok elválni! Most ebben a pillanatban fogtam fel, hogy mit veszíthetek! Szeretem a feleségem, a gyerekeim. Mellettük vagyok önmagam.

Mit csináljak? Mindjárt megint csenget! Mi van, ha meglátja valaki, valamelyik szomszéd? Ez nem fog elmenni, ez jelenetet fog rendezni! A kocsim kint áll a ház előtt, tudja, hogy itthon vagyok.

Be kell engednem.

És tessék. Máris bent van a házunkban, itt ül a konyhánkban! Megszentségteleníti az otthonunkat, és erről csakis én tehetek. Nem átallott a nyakamba ugrani, amikor ajtót nyitottam! Szerintem ivott is, ahogy itt dobálja magát a konyhaasztalnál, látszik, hogy totál be van állva.

Bájolog és cseverészik. Kávét akar, és én adok neki, csak minél hamarabb tűnjön el innen! Ha a feleségem itt találja, nekem végem! Akkor vége az életemnek. Ő egy büszke asszony. Azonnal kirúgna.

Azt sem tudom, miket mondok neki, megígérek bármit, csak húzzon már el innen! Majd később elrendezem vele. De mit ez képzel magáról?

Mi a francot képzel?!

Teszi-veszi magát, de végre megitta a kávét. A csészét gyorsan elmosom, ha két csésze marad kint, az bukta.

– Megadom, amire vágysz, kárpótollak, csak most menj el, légyszi.

Szörnyű így hallani magam, remeg a hangom, és megalázó, ahogy könyörgök. De beválik, rám kacsint, majd feláll. Elmegy. Hál' istennek, elmegy! Gyorsan kituszkolom az előszobába, és magam sem tudom, hogy, de valahogy kitolom a bejárati ajtón és gyorsan becsukom az ajtót.

Kissé megkönnyebbülök.

Tényleg elmegy? A konyhaablakból lesek utána. El! Atyaúristen, ez meleg volt!

Lássuk, mi buktathat le? A csészét elmostam, a széket, amin ült visszatolom az asztal mellé.

De mi ez? Valami megcsillan a padlón.

A kis szuka! Ezt direkt csinálta! A fülbevalója itt van a padlón! Direkt leejtette, ezért ment bele ilyen könnyen, hogy lelép! Gondolta, hogy majd a feleségem találja meg. Hát ráfáztál angyalom!

Viszont ezt le kell rendeznem mihamarabb! Nem hagyom, hogy tönkretegyen, nagy hiba volt belemenni egy ilyen…

Hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Hazaért a nejem. A fülbevalót gyorsan a farmerem zsebébe csúsztatom. Körbepillantok, oké, minden rendben. Ugye?

Huhhh, nagy levegő! Rendben kell lennie, mert ha nincs, akkor mindennek vége. Minden rendben – mantrázom magamnak.

De remeg a hangom és a kezem, amikor a feleségem a konyhába lép.

* Az első rész, „Meztelen állok előtted” – A nő itt olvasható.

* Folytatás: „Meztelen állok előtted” harmadik, befejező rész: A feleség

A szerző további fiktív írásai ide kattintva olvashatók el.