Labdarúgás

2024.04.26. 11:40

Piros-Fehér Történetek: Fradi-verés és apa-fia kapcsolat

A DVSC korábbi hátvédjei jókat sztorizgattak a szurkolókkal. A Piros-Fehér Történetek vendégei ezúttal a két Szatmári Csaba volt.

Orosz Krisztofer

Idősebb és ifjabb Szatmári Csaba voltak Piros-Fehér Történetek vendégei

Forrás: Kiss Annamarie

– A Manchester UTD elleni és a Hajduk Split elleni meccsre nagyon büszke vagyok, a bajnoki címekre és a Fradi-verésekre szintén – mondta idősebb Szatmári Csaba a Piros-Fehér Történetek csütörtöki eseményén. A két vendég ezúttal a DVSC legendája, Szatmári Csaba és fia, ifjabb Szatmári Csaba voltak. Előbbi 295 alkalommal, míg utóbbi több mint 100 alkalommal szerepelt a debreceni csapatban. 

Piros-Fehér Történetek: a két Szatmári Csaba volt a vendég
Piros-Fehér Történetek: Szatmári Csabáék meghatározó alakjai a DVSC történelmének
Forrás: Kiss Annamarie

Piros-Fehér Történetek: A kezdetekről nyilatkoztak Szatmári Csabáék 

Elsőként a korábbi kiváló balbekk szólalt meg, Szatmári Csaba a Piros-Fehér Történetek telt házas közönsége előtt úgy fogalmazott, fantasztikus karrier van mögötte és szerencsés, hogy részese lehetett az Oláh Gábor utcai varázsnak. – Ebesen kezdtem a futballt, 9-10 éves koromban. Akkoriban volt egy toborzó, talán 14 lehetettem, és kiválasztottak. Mindössze 16 esztendősen már NB II.-ben játszhattam. A kezdetekkor még vonakodtam a többiek győzködtek, szerencsére megálltam a helyemet. Dorogon is játszottam, mert megszűnt a DMTE. – kezdte. – A DVSC is át akart igazolni, de nem engedtek végül. Akkor esett ki pont a Loki, pedig lehet másképp alakult volna a karrierem. A dorogi időszak is remek volt, jó szezonokat játszottam ott. A 90-es években nem volt egyszerű, anyagilag sem, nem úgy, mint manapság. Volt, hogy két hónapig csak egymást néztük.

 A körülmények is egészen mások voltak, de az Oláh Gáboron rengeteg sikert értünk el, szerencsére részese lehettem ezeknek. Szima Gábor 2001-ben vette át a csapatot, és vele a stabilitás is megérkezett.

Remek együttesünk volt. Jó lett volna a Nagyerdei Stadionban is pályára lépni, de így sem panaszkodhatok – fogalmazott a Loki legendája. 

A DVTK jelenlegi, a DVSC korábbi remek belső védője, Szatmári Csaba is mesélt a kezdetekről. Az is kiderült többek között, hogy mekkora szerepe volt édesapjának abban, hogy profi futballista legyen. – Már óvodás koromban játszottam, de egészen fiatalon két esztendővel idősebbekkel játszottam. A tanulás mellett mindent feltettem a focira. Én is 16-17 évesen már NB-s szinten játszottam. Édesapám mindig hangsúlyozta: a tanulmányaimra is oda kellett figyelnem, de hamar kiderült, a foci lesz az életem. 

Gyerekként én is ott voltam az Oláh Gabin, azóta fejlődött a futball. Az akadémia megépülésével egy más korszak kezdődött, de ez a javunkat szolgálta. Érdekes, voltak olyan játékosok, akikkel közösen játszottunk. 

Ha még apa kihúzott volna két évet, együtt is szerepelhettünk volna. Sosem volt a fejemben más sportág, mindig is a labdarúgás vonzott a legjobban – mondta. 

Dombi Tibor is érdeklődött „kis” Szacsa iránt 

Természetesen, hogyha egy futballista még aktív, de fia éppen kopogtat a nagy csapat ajtaján, a társak érdeklődnek, vajon milyen is lehet az utánpótlás. Idősebb Szatmári Csaba egy vicces sztorit is megosztott az érdeklődőkkel, ugyanakkor hozzátette, semmiféle presszing nem volt részéről, hogy fiának mindenképpen futballistának kell lennie. – Dombi Tibi egyszer kérdezte tőlem, mi a fiam erőssége, azt feleltem, magas. A mai napig egy kicsit kritikus vagyok vele, ugyanakkor őszinte. Meccs után általában felhív, nem rég is így történt: én tereltem a szót, picit keményebben elmondtam a véleményem, egy hétig nem beszéltünk… 

Születése óta a pálya mellett nőtt fel szinte, sokszor az öltözőbe is bejárt. Semmiféle presszing nem volt részemről, hogy neki futballistának kell lenni.

Természetesen rengeteg jó meccse volt Csabának, de így nehéz visszaemlékezni konkrétan egyre – fogalmazott a korábbi hátvéd. 

A reakció természetesen nem maradhatott el az érintett játékostól sem, aki szintén viccesen emlékszik vissza az ehhez hasonló sztorikra. – Fiatalabb fejjel nehezebben éltem meg a kritikát. Mostanság én is reálisabban látom a dolgokat, vannak olyan dolgok, amelyekben nem értünk egyet. Korábban a második csapat trénere volt, egyszer vissza kellett játszanom. Félidőben a csapat előtt kritizált egy kicsit, de ezt is természetesnek mondanám, mégis csak az édesapám – mondta. 

Legemlékezetesebb DVSC-meccsek és végső célok 

Egy karrier végével felértékelődnek a legemlékezetesebb pillanatok és meccsek. Szatmári Csaba ezzel kapcsolatban két olyan találkozót emelt ki, amelyet valószínűleg egyik DVSC-drukker sem fog soha elfelejteni. – A Manchester UTD elleni meccsre és a Hajduk Split elleni meccsre nagyon büszke vagyok, a bajnoki címekre és a Fradi-verésekre szintén. Nem volt a kedvencünk a Ferencváros, de a válogatottban ennek semmi jelentősége nem volt, jó viszonyt ápoltunk. Az ötkarikás játékok után benne volt a pakliban egy ausztriai szerződés, végül a Ried nem szerződtetett minket Vadicska Zsolttal – taglalta a Loki korábbi klasszisa. 

A Diósgyőr jelenlegi játékosának még esze ágában sincs visszavonulnia, ugyanakkor elárulta, mit is jelent neki Debrecen. – Azzal kapcsolatban, mi a végleges célom, nem tudok mit mondani. A mai napig érzek még magamban néhány külföldi évet. 

Arra nagyon büszke vagyok, hogy a DVSC-ben és a DVTK-ban is játszhatok, játszhattam. Minden szezonom nagyon kiélezett volt. Debrecen a legkedvesebb városa a szívemnek.

Amikor megkérdezik, Debrecen vagy Miskolc, mindig a cívisvárost mondom. Szeretek Miskolcon is élni, de a véleményem sosem fog változni ebben a „kérdésben” – zárta a cívisvárosiak saját nevelésű bekkje. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában