Jogerősen is elítélték a szerb ékszerrablókat

Jogerősen is tíz, illetve hét és fél év fegyházban letöltendő szabadságvesztésre ítélte május 2-án a Debreceni Ítélőtábla bírósága azon szerb testvérpár tagjait, akik 2022 januárjában megpróbáltak kirabolni egy ékszerboltot Debrecen belvárosában, a tulajdonosát bántalmazták, majd egy sárga Fiat Seicento típusú autóval menekültek el a helyszínről. Az Ítélőtábla csütörtökön a Debreceni Törvényszék döntését hagyta helyben azzal a változtatással, hogy az elsőrendű vádlottat nem 10 évre, hanem véglegesen kitiltotta Magyarország területéről. Az elsőrendű vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható, míg társa a büntetés kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. A szerb ékszerrablók az utolsó szó jogán bocsánatot kértek.

A szerb ékszerrablók egy sárga Seicentóval menekültek a helyszínről 

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a szerb testvérek 2022 januárjában Debrecenben az ismerőseiket keresték fel. Az idősebb férfi a belvárosban felfigyelt egy kis ékszerboltra, ahol csak egy személy dolgozott. A férfi bement az üzletbe és azt a látszatot keltette, hogy aranyláncot akar vásárolni, közben felmérte a környezetet, illetve a bolt árukészletét. Végül megállapodott az eladóval, hogy vastagabb ékszert szeretne, amit a sértett megrendelt számára. A testvérpár ezt követően megbeszélte, hogy az ékszerboltot kirabolják.

A bűncselekményt észlelte az utcán egy járókelő, aki értesítette a rendőrséget. A bántalmazott eladó szívós ellenállásának, bátorságának köszönhető, hogy a vádlottak a táskát nem tudták magukkal vinni, még a gáz-riasztó fegyvert is a helyszínen hagyták, majd elmenekültek egy, a közelben leparkolt Fiat Seicento típusú gépkocsival. Debrecen belvárosában üldözték őket a rendőrök, a vádlottak pedig több parkoló gépjárműnek is nekiütköztek.  

Nem vitték végig a rablást

Az elsőrendű vádlott védője emlékeztetett: védence többszörös visszaeső, őt nem tántorította volna el a sértett ellenállása, vagy az, hogy egy szemtanú értesíti a rendőröket, ha valóban meg akarta volna valósítani, amit eltervezett. Vitatta a vádiratban szereplő veszélyeztetett érték mértékét is; szerinte csak az ékszerek tartoznak ide, a másik helyiségben lévő készpénzt nem akarták megszerezni a testvérek. 

A másodrendű vádlott védője, Simon Anikó kérte, hogy védencét ne társtettesnek, hanem bűnsegédnek nyilvánítsa a bíróság (– ez nem történt meg – SzT). Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy védence büntetlen előéletű, alacsony műveltségű, és kiskorú gyermeke van. Továbbá hivatkozott a férfi pszichés betegségére, amit már évekkel korábban diagnosztizáltak nála, és ami miatt Németországban klinikai kezelésben is részesítették. 

 – jelentette ki a védő.

A másodrendű vádlott nem emlékszik

A védő idézte a másodrendű vádlott vallomását, miszerint nem nagyon emlékszik, mit történt az üzletben, mert közben pánikba esett, „ledermedt”; a fegyvert, ami egyébként nem igazi volt, hanem gázfegyver, leejtette a földre (vagy kiesett a kezéből, ez nem tisztázott), végül még azt sem vitte magával.
Nyomatékos enyhítő körülménynek mondta az ügyvéd a másodrendű vádlott beismerő vallomását, megbánó magatartását is. Emlékeztetett, hogy bár az elsőrendű vádlott többször volt büntetve, sohasem követett el erőszakot. Úgy véli, a sértettel való dulakodás közben a vádlottak felismerték, hogy nem érdemes végigvinni a tervüket. Végül azt is megjegyezte, a bűncselekménnyel okozott tényleges kár „eltörpül” a vád szerinti veszélyeztetett érték mellett, az ékszerbolt tulajdonosa pedig nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.

Az utolsó szó jogán az elsőrendű vádlott azt mondta, nem bűnös. – Kiterveltük a cselekményt, de a kivitelezés során rádöbbentünk, hogy nem érdemes tovább folytatni – fordította a tolmács. A férfi az öccse védelmében beszélt; elmondta, az ő ötlete volt a rablás, testvére fel sem tudta mérni a helyzetet, „nem is tudta igazán”, mi lesz a tett következménye. Arra emlékeztetett, hogy korábban csak kisebb súlyú cselekményeket követett el, ez a mostani pedig valójában nem volt rablás, hiszen nem vittek el semmit. 

Nem volt okuk a bántalmazásra

Gömöri Olivér bíró az ítélet indoklásában utalt a vádlottak „egymásnak és önmaguknak is ellentmondó, megváltoztatgatott” vallomásaira, hozzátéve, hogy alapvetően a sértettnek, illetve a másodrendű vádlottnak a legelőször tett őszinte, feltáró jellegű vallomását vette a bíróság alapul. Szó sincs róla, hogy a vádlottak önként hagytak volna fel a rablás elkövetésével; a sértett ellenállása, a szemtanú és a rendőrség vette rá őket a menekülésre. A cselekmény valóban kísérleti szakban maradt, ezért nem indokolt az ügyészség által kért súlyosítás. Ugyanakkor amellett, hogy a bűntett alkalmas volt a köznyugalom súlyos megzavarására, semmi okuk nem volt a vádlottaknak a testi sértésre: az üzlettulajdonos a fenyegetés hatására azonnal átadta az ékszereket, az elkövetők mégis durván rátámadták és bántalmazták őt, ezért az enyhítés sem indokolt – hangsúlyozta a bíró.