A Gyűrűk Ura sztárja, a Hertha csatára, a román Kanté, a „lepkevadász” és a romboló szerb

A korábbi sorozatot folytatva portálunk ismét összeszedett néhány olyan DVSC labdarúgót, akik nagy reményekkel érkeztek Debrecenbe, ám leginkább turistaként voltak jelen a cívisvárosban. 

A lista a szlovák jobbhátvéddel, Erik Cikossal kezdődik. A DVSC-s időszaka előtt a Slovan Bratislavát erősítette, s érthetően bizakodóak voltak a Vasutas drukkerei, hiszen a szlovák Ferencvárosként emlegetett gárda kiemelkedően erős gárdának számított a felvidéki pontvadászatban. Cikos egyébként jól is kezdett a piros-fehéreknél, hamar elfoglalta a helyét a védelem jobb oldalán. Ekkor azonban történt egy eset, amelyet Elijah Wood (a Gyűrűk Ura Frodója) is megirigyelt volna: Erik a kezdőben, protokoll szerint indult volna (!) a DVSC soron következő bajnoki meccse, azonban a játékvezető nem engedte elvégezni a kezdőrúgást, hiszen kiváló érzékkel kiszúrta, Cikos gyűrűt visel. 

Értelemszerűen így a bekk nem léphetett pályára, s a helyén más szerepelt. Főhősünk az esetet követően nem igazán kapott lehetőséget a bizonyításra, bár nem valószínű, hogy csak ezért. A Lokiban mindössze nyolc találkozón ölthette magára a piros színű szerelést, ezt követően pedig visszatért a Slovan Bratislava B-be. A labdarúgó jelenleg is aktív, s az osztrák Wimpassing gárdáját erősíti, amelybe remélhetőleg passzol is a cinkos Cikos. 

Dárdai Pali csodacsatára 

Szintén a 18-as szezonban járunk, amikor a DVSC szerződtette Haris Tabakovicot. A bosnyák-svájci kettős állampolgárságú futballista egész jól indított a Lokiban, ám a szurkolók nem zárták teljesen a szívükbe a támadót. Mindenféleképpen Tabakovic mellett szól, hogy 25 meccsen 13 gólt is szerzett a Vasutasban, ugyanakkor ez sem volt elég a maradáshoz. Egy esztendőt követően csatlakozott a DVTK-hoz, majd az osztrák másodosztályú Austria Lustenau lett. Olyannyira nem volt lusta a korábbi DVSC-csatár, hogy 46 mecssen 46 találatot szerzett, ami elég volt az Austria Wien érdeklődéséhez. A fővárosi lilák le is igazolták Tabakovicot, aki 42 meccsen 21-szer zörgette meg az ellenfelek hálóját. A csodás osztrák évek után megérkezett élete szerződése: aláírt a Dárdai Pál vezette Hertha BSC-hez, melynek abszolút húzóembere lett. Eddig 27 találkozón 13 gól és 5 gólpassz a mérlege. Ilyen felfelé ívelő karrier esetében azonban miért beszélünk rossz igazolásról a DVSC esetében? Pontosan azért, mert ilyen nagy reményeket fűztek a csatárhoz a vezetők, ám egy Balmazújváros elleni felkészülési mérkőzésen keresztszalag-szakadást szenvedett, amikor ő maga kiabált az ellene szabálytalankodó védővel, hogy „tönkretetted a karrierem!”. 

Kanté elbújhat mellette 

A lista következő gyöngyszeme Ioan Filip, akire bizonyára úgy emlékeznek a Vasutas hívei, mint a valaha volt egyik legjobb középpályásra, ha leszámítjuk a mintegy 150 posztriválisát. A viccet félretéve, leginkább olyan hangok voltak a lelátón, amikor a klasszis üresen mozgott, hogy neki senki se passzoljon. 

Az első és a másodosztályban is megfordult, tavaly például a kupadöntőn is szerephez jutott, de magyar szempontból szerencsére a Sepsiszentgyörgy hódította el a serleget. Filip a mai nap is aktív, jelenleg a Botosani gárdájt erősíti. 

Csak a labda zavarta 

A lista következő játékosa a szerb Danilo Szekulics, akire a mai napig teljes értetlenséggel tekintenek a szurkolók, ami nem is csoda, hiszen mindössze 27 találkozó jutott neki piros-fehér szerelésben. Sok emléke még a legvérmesebb Vasutas-híveknek sem lehet Danilorol. A cívisvárosi turista évek után Örményország felé vette az irányt, s meg sem állt az Alashkert együtteséig – a DVSC tavaly nyári ellenfele –, itt 26 meccs jutott neki sárga szerelésben, nem sikerült maradandót alkotnia. 

A fantasztikus kitérő után hazatért Szerbiába, hogy a nemzetközileg is jegyzett Without Clubnál folytassa pályafutását. A középpályás esetében talán lehet úgy fogalmazni, „kiváló ügynök lehetett volna, de legalább világot látott”. 

A litván rém 

A kronológiai szempontokat figyelmen kívül hagyva nagyítónk közelébe került egy kiváló kapus is, aki a többi listát figyelembe véve a második ezen a poszton játszó futballista Radosevics után. A litván rém kifejezést arra értjük, hogy rengeteg szurkoló a szívéhez kapott, amikor meglátta, Mindaugas Malinauskas fogja védeni a DVSC kapuját. A hálóőrt a DVTK együtteséből szerződtette a Vasutas, ekkor még semmi jel sem utalt arra, hogy hatalmas mellényúlás lesz a portás. A Diósgyőrben parádézó, s többek között a piros-fehér cívisvárosiak ellen is remek teljesítményt nyújtó futballista 10 meccsen őrizte a borsodiak kapuját, hamar kiderült, jobb lett volna hagyni Miskolcon kiteljesedni Mindaugast. A jó ajánlólevél nem bizonyult elégnek, hiszen litván főhősünk hamar el is kezdte a bakiparádét a hajdúsági városban. A DVSC-ben 24 alkalommal lépett pályára, mindössze négyszer húzta le a rolót, a többi mérkőzésen kivétel nélkül kapott gólt. A vérmesebb Vasutas-szurkolóknak két „emlékezetes” meccs ugorhat be rögtön Malinauskas neve hallatán: az első a Metalist Harkiv elleni idegenbeli rangadó, amikor egészen az utolsó percekig döntetlenre állt a debreceni gárda, de ekkor jött egy megmagyarázhatatlan potya, a kedvenceink pedig alul maradtak a vendéglátókkal szemben. A második pedig egy Ligakupa meccs volt, amelyen nagyon bizonytalanul védett a kapus, ám ekkor egy olyan jelenetet láthattak a nézők, ami nem fordul elő – azóta sem Loki játékossal –, gyakran: egy ártatlanul hazagurított labda suhant el a lába fölött, amelyből így öngól lett. Malinauskas az esetet követően az öltözőbe menet még egy őt kritizáló szurkolónak is kiintett. Ekkor borítékolni lehetett, ez volt az utolsó fellépése cívisvárosi dresszben. A litván játékos a magyar-kaland után hazatért és még öt esztendőt játszott különböző csapatokban.