Juhnyíró verseny Újvároson: focicsapatnyi birkanyíró ragadott ollót és gépet – fotókkal, videóval

Tizennegyedik alkalommal is megszervezték a kézi és gépi juhnyíró versenyt szombaton délután Balmazújvároson, aminek idén Veres István tanyája adott otthont. Az eseményre szép számmal érkeztek érdeklődők és szurkolók egyaránt, ugyanis a városban már hagyománnyá vált, hogy minden év májusában megszervezik a versenyt, így már a helyiek áprilisban készülnek a nem mindennapi megmérettetésre, a balmazújvárosi juhnyíró versenyre.

Miért indították útjára a balmazújvárosi juhnyíró versenyt?

Szanka István, a rendezvény főszervezője a verseny kezdete előtt a Haon érdeklődésére kifejtette, azért indították útjára a balmazújvárosi juhnyíró versenyt, mert úgy tartották, a mai embereknek is látniuk kell, évtizedekkel korábban hogyan nyírták meg a juhokat, mennyi munka benne, mik a folyamatai a birkanyírásnak, ugyanis ezt talán ma már csak a juhok gazdái és a birkanyírók tudják.

 – Nagyapáink idejében ennek a tevékenységnek sokkal nagyobb hagyománya volt, még akkoriban a nagyszüleim megosztották velem, a juhnak a gyapjából (annak a bevételéből) jóformán kijött az állat téli tartása, ami napjainkban már nincs, a mostanában értékesített gyapjú árából nem vásárolható meg az állat takarmánya – fogalmazott. Hozzátette, a kézi és gépi nyírás egyszerre fog indulni, a zsűri pontozni fogja, megadott idő alatt hány darab birkát nyír meg a versenyző, milyen minőségben teszi azt meg, mennyire lesz szép a juh szőre, valamint meg tudja-e szabadítani a juhot úgy a gyapjújától, hogy az állat bőre ne sérüljön meg (ne legyen megvágva stb.). 

Az eseményen Szólláth Tibor, a NAK Hajdú-Bihar vármegyei elnöke mondott köszöntőbeszédet, amiben gratulált a szervezőknek. 

 – nyomatékosította a balmazújvárosi juhnyíró verseny kezdete előtt. Majd rámutatott, bízik abban, hogy még nagyon sok birkanyíró versenyt tartanak majd a városban.

Egymás után hozták a juhokat

Nincs más hátra, induljon a verseny! – hangzott el, majd hozták is a termetes juhokat, a verseny helyszíne hirtelen egy csatamezővé vált, legalábbis azok szemében, akik nem találkoznak, látnak nap mint nap juhnyírást. A birkákat úgy hordták ki a karámból a „fogók”, mintha azok 10-20 kilósok lennének, viszont egynémelyik minden bizonnyal akár 70-80 kilót is nyomott. Egyik meglepő pillanatkép utána már jött is a másik, ugyanis a juhnyírók úgy adogatták a birkát, majd a gépet egyik kezükből a másikba, mintha bemutatóznának. Nyilvánvalóan ez számukra megszokott, de azért a jelenlévők arcán is lehetett látni, minden elismerésük a nyíróké. Akadt olyan versenyző, aki 2-3 perc alatt „lerántotta” a gyapjút a birkáról; persze ezt csak a gépi nyírók tudták megtenni, azért ollóval sokkal lassabban haladt a munkafolyamat. Viszont a birkák meglepően nyugodtan, ficánkolás nélkül kivárták, hogy megszabadítsák őket a bundától. 

Az állatokat szeretni és tisztelni kell

 – Szeretem a munkám, persze nem könnyű, de ennek is megvan a maga szépsége – osztotta meg gondolatait.

Nagy Gyula birkanyíró már régi motorosnak számít a szakmában, huszonéves volt, amikor először juhnyíró gépet tartott a kezében, majd miután kipróbálta a tevékenységet, hamar rájött, megtalálta a számításait. 

 – húzta alá. 

A mintegy ötven merinó juh fellélegezhetett a nap végére, a birkanyírók szombat este a Rákóczi Olvasó Népkör báltermében tudták meg, kik voltak a tizennegyedik balmazújvárosi juhnyíró verseny legjobbjai. Az eredményhirdetés után tálalták a finom orjalevest és birkapörköltet, amit élőzene és tánc követett.