A megyében semmi sem lett a kínai befektetésekből

Hajdú-Bihar - A ruhaüzemtől a citromsav- és üveggyáron át a napelemgyárig minden csak ígéret maradt.

Kína belső-mongólia tartományából tucatnyi cég érkezik Debrecenbe, akik révén három év alatt akár tízezer (jellemzően magas hozzáadott értéket előállító) új munkahelyet teremthetnek a megyeszékhelyen. Ebből aztán ugyanúgy semmi nem lett, mint a berettyóújfalui napelemgyárból.

„Komolyan vettük őket”

Valamikor 2011-12 tájékán a Xanga cégcsoport vezetője aláírt belső-mongóliai befektetőkkel egy megállapodást arról, hogy hónapokon belül összesen 12 kínai cég (köztük termelő, logisztikai, turisztikai és egyéb szolgáltató vállalatok) érkeznek a Határ úti ipari parkba, illetve a Debreceni Repülőtéren létesülő multimodális logisztikai központba, három év alatt akár tízezer új munkahelyet teremtve. „Mi erre a megállapodásra alapozva indítottuk el hat új gyár építését az ipari parkban és elkészült a 25 ezer négyzetméteres multimodális logisztikai központ is a repülőtéren, a kínai befektetők azonban elmaradtak. Jöttek helyettük svájci, francia, svéd és német befektetők a Határ útra, akik belakták az eredetileg a kínaiaknak szánt tereket” – utalt vissza a nem is olyan régmúlt történéseire Herdon István, a Xanga vezérigazgatója.

Nem úgy „fialt” a pénz

A cégvezető a „miértekről” is beszélt a Naplónak. – A kínaiaknak (akikkel egyébként máig kapcsolatban vagyunk) az volt a problémájuk, hogy Kínában is válságba került az ingatlanpiac, ezért nagyon jelentős hazai befektetéseik ragadtak be. Az ingatlanfejlesztési projektek megtérülése lelassult, ezért kénytelenek voltak a külföldi akvizíciókat határozatlan időre elhalasztani. Igaz, hogy a gazdasági növekedés megtorpanása náluk csupán annyit jelentett, hogy kilencről hét százalékra mérséklődött a növekedés üteme, de ez éppen elég volt ahhoz, hogy „megakasszon” egyébként ígéretesnek indult befektetéseket – fogalmazott az ismert szakember. Herdon István szerint a kínai befektetők helyzetét Európában tovább nehezíti az, hogy (ellentétben mondjuk az amerikai befektetőkkel) őket nem várja az öreg ontinensen kiépített vállalkozási infrastruktúra. „Nincsenek könyvizsgálóik, az európai jogi környezetet ismerő jogászaik, és nincsenek kínai tulajdonú bankok sem, akikkel a finanszírozást rugalmasan intézhetnék – mondta.

Sokat akar a szarka?

Informátorunk szerint a sikeres üzletkötések gátja az is, hogy a kínaiak jóval magasabb profitot várnának el az itteni befektetéseiktől, mint ami Európában reálisan elérhető. „Miközben mondjuk a mi ágazatunkban (utalt a Xanga háza tájára a cégvezető) egy nyolc százalékos bruttó vagy egy hat százalékos nettó megtérülés jónak számít, az ázsiai vagy éppen az arab befektetők nem ritkán húsz százalékot is meghaladó profitelvárásokat fogalmaznak meg. Márpedig nálunk nincs olyan projekt, ami ezt képes lenne produkálni. Amikor legutóbb Kínában jártam, azt mondtam az ottani partnereinknek, hogy az infrastrukrúra elkészült, ezért már nem befektetőket keresünk náluk, hanem olyan cégeket, amelyek technológiát hoznak és termelőmunkát végeznek” – jelentette ki.

Minden szóba került

Berettyóújfaluban 2008-2009 táján a ruhaüzemtől a citromsavgyáron keresztül a sík- és öblösüveggyárig mindenféléről tárgyaltak potenciális kínai befektetők, de a végén az egészből nem lett semmi. Muraközi István polgármester szerint a legtöbb, ami történt, egy előszerződés aláírása volt egy magánszemély telkének a megvásárlásáról, ahol a kínaiak több száz főt foglakoztató napelemgyárat álmodtak meg. – Legalább tízszer járt nálunk kínai delegáció, mi is tárgyaltunk kint vagy háromszor, de kétszer ugyanazzal az emberrel soha nem sikerült egyeztetni. Őket nyilván az hozta ide, hogy a schengeni övezeten belül előállított termékeiket vámmentesen szállíthatták volna az európai uniós tagállamok piacaira. Hogy miért álltak el végül az üzlettől, arról sajnos nincs információm – tájékoztatta a Naplót a bihari kisváros vezetője.

- Petneházi Attila -

Eladni akarnak nekünk

Miklóssy Ferenc, a megyei kereskedelmi és iparkamara elnökeként rendszeresen találkozik kínai delegációkkal, és általában az az érzése támad, hogy az ázsiai üzletemberek elsősorban eladni akarnak nekünk, és nem feltétlenül terméket előállítani nálunk. „Legutóbb is mondtam nekik, hogy szimpla eladás helyett inkább közös gyártásban gondolkozzunk, de megértem, hogy ez nem igazán biznisz nekik. Számukra ugyanis óriási versnyelőny az otthoni olcsó munkaerő, ráadásul Kínában például a környezetvédelmi előírások sem olyan szigorúak, mint az Európai Unió országaiban” – mondta a kamarai vezető.